A címben szereplő kifejezés annyira jól hangzik! De amint már kettővel ezelőtti posztban megírtam, picit csalódtam. Ma sem volt ez másként.

Minden évben szoktam biciklivel menni dolgozni, ha jó idő van, kedvem van. Edzőm ugye "eltiltott" egyelőre a futástól. Így, gondoltam, majd kiváltom a dolgot kerékpárral. Az első két-három kilométer után egy dombon kell keresztülhajtanom, ami egy-két kilométeren keresztül tart. Nem elég, hogy lesve a pulzusmérőt, mint egy piacra tekerő nagymami mentem, de a dombon le is kellett szállnom, meg kellett várnom, tolva a bicajt, míg lehiggad a szívem. A lejtőn lefelé már nem volt gond. (Még jó...) Ezek után az átlagpulzusom 124 lett, de volt 155 is. Az edző azt mondta, ha így folytatom, mehet tovább a dolog. Megígérte, ha türelmes leszek, pár hét, és futhatok. Halleluja! Elvileg örülnöm kéne. A mai nap letekertem 19 km-t, 124-es átlagpulzussal, de az idő... nem tudom, meg fogom-e szeretni valaha ezt a módszert.