Egyben. Belegyaloglás nélkül, szép, kényelmes tempóban, végig 160-as pulzussal.

Kezdjük az elején. Ugye pulzuskontroll. Zsírégető tartomány. Ez nem a 160-as pulzus. De! Nem hagyott nyugodni egy elkövetkezendő újabb 3,5 km-es verseny ittléte, ami vasárnap lesz Veresegyházán. Vettem egy nagy levegőt, és felhívtam az edzőmet, mit szól hozzá. Azt mondta, az élmény fontosabb, mint a pulzustartomány, menjek nyugodtan. Hát én ezen úgy felbuzdultam, hogy már húztam is az edzőcipőm és mint a csikó, aki a karámból kiszabadul, elindultam és csak futottam és futottam.

Több meglepetés is ért közben. Azon az útvonalon futottam, ahol régen, mielőtt megkerestem az edzőmet. Nem akartam hinni a lábaimnak, hogy lazán elfutok 2 buszmegállónyi távot és vissza. Nemrég még 1 buszmegálló csak oda is megterhelő volt! Nem köptem ki a tüdőmet, még bírtam volna futni, egyedül a végén a térdeimet kezdtem érezni picit. Annyira nagy lendületet adott ez! Talán mégiscsak van ebben a pulzuskontrollban ráció! :)

Kicsit tartottam tőle, hogy az edzőm nem fog örülni, ha elmesélem, mit tettem, mert nem erről beszéltünk, de csak annyit mondott, hogy magas a pulzustartományom, úgyhogy verseny után visszaállunk az általam olyannyira kedvelt kontrollra. Hát, rendben, de ezt most muszáj volt kihasználnom! Kb. madarat lehetett volna velem fogatni!