A súlyom jojószerű fel-le ugrálása azonban a férjhez menetellel kezdődött, ezelőtt 13 évvel, akkor 55 kiló voltam. Mindehhez 167 cm magas vagyok. Akkoriban táncoltam, ez annyit jelentett, hogy heti 2-3 alkalommal több órás próbán vettem részt. Aztán ahogy kimondtuk a boldogító igent, rá 9 hónapra megszületett az első gyermekünk. Szép lassan felszedtem magamra 23 kilót ezalatt az idő alatt, ami annyit tesz, hogy amikor szültem, közel jártam a 80-hoz. Ez így visszagondolva „szép” teljesítmény, de akkor nem igazán foglalkoztam vele, mivel még nem tudtam róla, de depressziós voltam. Az első gyermekünk volt 8 hónapos, a súlyom még elefántnyi, amikor teherbe estem a másodikkal is. Itt a végeredmény nem lett túl drasztikus, mivel az utolsó három hónapot kórházban töltöttem és mint ezt már korábban írtam, a kórházi koszt nem arra van kitalálva, hogy az ember lánya elhízzon tőle. Tehát a kicsi volt 1,5 éves, amikor kb. 73 kilónál tartottam. Itt jött mindenféle probléma, válás, depresszió, ismét kórház, így a súlyom 65 kilóra lecsökkent, majd a főiskolás évek következtek, hosszú számítógépes estékkel, evésekkel, vizsgadrukk-levezető falásokkal, aminek az eredménye ismét 75 kiló lett. Ezt egy évig "sikerült" tartanom. Tavaly januárban a már első posztban említett ismételt kórházba kerülés következett, ami után 14 kiló fogyás, és az újbóli bánatevéssel és nemtörődömséggel visszaszedett +9 kiló. Most épp itt tartok, 70 kiló, amiből úgy néz ki, az elmúlt egy hónapban 69 kiló lett. Ha az utóbbi 13 évet grafikonon akarnám ábrázolni, meglehetősen hegyes-völgyes ábra lenne a végeredmény. Küzdöttem magammal rendesen. De most már végre úgy néz ki, megbékélek. Ezért is határoztam el az életmódváltást. Annyi év terápia után most már elég önismerettel vágok bele a tervembe és tudom, hogy meg tudom valósítani, mert akármit el tudok érni, ha akarom.