... csak a bolond megy, ha kint a hőmérő még este 7-kor is 36 fokot mutat. Mondtam volna ezt én is még tavalyelőtt, mielőtt futni kezdtem. De most... ezt mondom rá: vajon képes vagyok-e a határaimat túllépni?? Hát, ha 36 fok, akkor annyi... Tűző nap... még a póló is szinte leolvadt rólam, annyira meleg volt. Először még bátran kijelentettem a 14 kilométeres célt, de beláttam: mivel másfél órán keresztül frissítés nem nagyon lesz megoldva,inkább nem áldozom fel magam mégsem a futás oltárán, nem leszek hősi halott, de 10 kilit lefutok, 7perc/km sebességen belül! Ha sikerül! És sikerült! Amikor itthon beestem az ajtón, a lányomnak csak annyit mondtam, ha egyszer futásra adja a fejét, sose menjen ilyen időben, csak ha elment az esze. Állítólag az év legmelegebb napja volt ma. Bevallom, kicsit tartottam tőle, hogy fogja a szervezetem viselni a hosszú távú terhelést, de a bizonyítási vágyam nagyobb volt. Vittem iso löttyöt is, ami nem bizonyult túl hatékonynak ebben a melegben, kellett volna még vizet is vinnem valamiben, mivel a szám teljesen összeragadt ettől az édes cucctól és még szomjasabb lettem. Valamit ez ügyben újítanom kell.

A napi kajám a melegre való tekintettel nem volt sok, egy jó nagy adag háztartási keksz és banán őszibarackkal, túró, natúr joghurt. A folyadék lehetett volna több, a kávé kevesebb. De ez sajnos mindig így van. A pulzusom az nem volt egyáltalán példaértékű, az órám nem győzött csipogni, jelezvén, hogy kicsit túlléptem a határt. Hűvösebb időben jobb érzés lett volna, de ezt is kipróbáltam és úgy vagyok vele, ha 36 fokban sikerült 7 perces időn belül teljesíteni, bármire képes vagyok.