A minap felkeresett egy nagyon kedves ismerősöm, hogy segítsek neki futás ügyben. Hm. Nagyon megtisztelő a dolog. De ugyanakkor elég zavarban vagyok ilyenkor. Ki vagyok én, hogy bármit is mondhatnék neki? Rendben van, hogy kívülről óriási változáson mentem át az utóbbi időben. Az is rendben van, hogy tapasztalatom is lett valamennyi. Azokhoz képest, akik még nem futnak, mindenképp, de nem gondolom ezt nagyon soknak. Hogy belül mit érzek ezzel kapcsolatban? Nagyjából, hogy én lennék a legutolsó ember, akihez fordulnék hasonló helyzetben. Lehet, már nem így kéne lennie ennyi idő után, de legbelül még mindig 75 kilósnak érzem magam néha. Ilyenkor hatványozottan. Persze az agyammal tudom, hogy nem így van. Az lett ebből, hogy elmeséltem a kezdeti szerencsétlenkedéseimet, a gyalolglásaimat, a botlásaimat. Talán ez is valami. De kompetensnek semmiképp nem gondolnám magam, emiatt az edzőm segítségét felajánlottam neki.