Nem bírtam ki, hogy ne ugyanazt a távot, ugyanazzal az 1x20 + 2x5 perces futással ne fussam végig, amit előzőleg, de már érzem a fejlődést, már nem voltam annyira megviselt, mint múlt alkalommal, amikor hazaértem. Lehet, ennél maradok még egy párszor, míg egyszerre is megy a 30 perc, na az lesz ám a szép! De tudom, csak lassan. Egyelőre ez is nagy dolog nekem.

Amikor elindultam, délutáni időben, esni nem esett, csak párás volt a levegő. Ahogy eltávolodtam a falutól és elértem a felét a távnak, visszafordultam (2,5 km-nél), csak lestem, hogy a falu fölött az eget olyan felhő vette ostrom alá, amiből biztos eső lesz. Felvettem hát a nyúlcipőt és talán kicsit még meg is hajtva magam, hogy nagyon ne ázzak meg, érkeztem haza már esőben, ugyanis félúton utolértem a felhőt :) Szerencsére volt rajtam baseball-sapka és annyira azért nem áztam el, de fel lettem avatva.

Sose drogoztam, de szerintem ez a futás-dolog jobb akármelyiknél. A végén katarzis, amikor túl vagyok rajta és végiggondolom a távot, a kitartást, a megtudomcsinálni-érzés nem ér fel semmivel! És lányom azt mondta, egész úgy nézek ki hátulról, mint aki futó :) Kell ennél több?