Ma lefutottam a 2. versenyem is Veresegyházán! Jött volna velem a lányom is, de úgy ébredt, hogy nem bírt megszólalni, annyira fájt a torka. Ezért programmódosításra kényszerültünk. Anyuék autóval elvittek a helyszínre, de lánykám ment velük haza, én maradtam.

Az időjárás volt a legizgalmasabb, mivel tegnap még 32 fok, hőség, ma 12-13 fok, cidri, borongós, esős idő lett. Féltem kicsit, hogy elázunk, de megúsztuk. A szél szerencsére nem fújt. Ez a 20 fok zuhanás elég meredek volt azért. Nagyon izgultam, majdnem úgy, mint az előzőnél. Odafele úton végig azt hallgattam, mennyire is őrült vagyok, ilyen időben, ilyen körülmények között és ennyire hogy lehetek képes. Hát, azért a maratonistákat és hosszútávfutókat még anyámék nem ismerik :))))

Nem számoltam nagyon a terepviszonyokkal, bár azt ígérték a honlapon, nem lesz szinte semmi ebből észrevehető. Azért a vizes homok, emelkedők, pocsolyák elég érdekesnek tűntek nekem, aki mindig aszfalton fut. Sőt, egyik részen el is bizonytalanodtam, merre kell folytatni az utat, eléggé le voltam a többiektől maradva, de végül az előttem lévők útbaigazítottak. Az utolsó métereken nagyon jól esett a szurkolás, szinte beröpített a célba! Végül 4 percet sikerült az óbudai versenyen elért eredményemre vernem :)

Kicsit azért vagyok szomorú, mert holnaptól vissza kell pulzuskontrollos edzésre állni, nem nyargalászhatok, mint a betöretlen csikó. De eddig is így futottam-gyalogoltam, az elmúlt 3 hétben, és lám, meglátszik az eredménye, úgyhogy ma is bebizonyosodott, hogy van értelme, csak hát nehéz kivárni. Jöjjön egy kép a mai csapatról:

  Köszönöm mindenkinek a szurkolást, hajrá DK!!!!