És ma is! Úgyhogy lassan úgy néz ki, semmi nem ment meg attól, hogy fanatikus amatőr futó ne legyek!! A gondolataim nagyon sokszor kalandoznak a futás felé, egész megváltozott az életem azóta a bizonyos február 23-i nap óta, amikor elhatároztam, hogy elkezdem csinálni. 

Épp a Vivicittá futás napján sikerült futnom életem első 20 percét. Jövőre én is indulok! Kényelmesen, nem kifulladva értem haza és még csak megerőltetve sem éreztem magam. Ma már keményebb volt, szerintem két nap kellett volna pihennem, mert az odafele út még ment, de visszafelé már nehezebb volt. Elárulom, hogy eltértem az edzéstervtől. Még csak jövő héten kellett volna egyhuzamban a 20 percet futni, de én már kíváncsi voltam, feszegettem a korlátaimat, mit bírok. És ez nem volt elég, csak odafelé futottam egyhuzamban ennyit, de még hazafelé is 2x5 percet, 2x3 perc sétával. Itthon megnéztem a google mapsban, éppen 2 buszmegállónyit mentem: 5 km! Nemsokára meglesz az első 5 kilométerem!!!! Vagyis hát már most megvan, csak nem egyben :)

Viszont tanulság, hogy be kéne szereznem egy pulzusmérőt (csak drága), mivel hazaérve elég piros volt a fejem és kicsit zúgott a fülem, úgyhogy talán vissza kéne vennem a tempóból. Nagyon nehéz, mert teljesen fel vagyok lelkesülve, csak lesérülni sem szeretnék, úgyhogy most holnapután biztos nem megyek, pihenek kicsivel többet.