... egészen az elmúlt napokig, aminek ma először éreztem a bőrömön közvetlen hatását: szúnyogok tömkelege lepett el gyaloglás közben, ami eddig nem volt. Kell a változatosság. Már szinte kellemesnek mondott 30-32 fokban indultam neki, naplemente előtt, hogy mégse 40 fokban izzadjak, csak 30-ban, és a végén már kedvem lett volna hazafutni a sok csípés elől. Nemrég túléltem majdnem-jégesőt, tüzet - ami ott égett nem messze az úton, ahol gyalogoltam és akkora füstje volt, hogy szinte füstmérgezést kaptam -, később napszúrást is kaptam, és orkán erejű széllel szemben is bicikliztem, és most itt vannak ezek a dögök. Nem is tudom, ha edzőteremben futnék, mindezek hiányoznának. Így kerek a világ. A baj csak az, hogy a bőröm allergiás kiütés-szerű hirtelen kb. 2-3 cm nagyságú puklival reagál, és ebből legalább tízet begyűjtöttem.

Tehát ez a gyaloglás dolog megy most, biciklizéssel felváltva, zsírégető pulzustartományban. A mai edzés nagyon jól sikerült pulzus szempontból és idő szempontból is, úgyhogy némileg kárpótolt a sok csípésért. Másfél óra alatt 10 km-t mentem, 6,5 km/h-ás sebességgel végig. Ez, ha belegondolok, azért jó teljesítmény, mivel tavaly ilyenkor egyrészt hőségriadóban senki a világon nem tudott volna rávenni arra, hogy egyáltalán kimozduljak a kötelező körön (munkahely, esetleg vásárlás) kívül bárhova is, ha nem muszáj, inkább itthon szunyáltam volna, másrészt a pulzusom még csak meg sem ugrott olyan nagyon, lereagálva a kánikulát, tehát mondhatni, végig jó kondícióban gyalogoltam, és ahányszor elszirénázott egy mentő, arra gondoltam, valószínű én is ilyen rosszul lennék, ha nem kezdtem volna edzeni.

És amit még jó tudni: kolléganőm, aki kb. velem egyidős, gyerekkora óta nem ült biciklin, de amióta én elkezdtem neki mesélni az útjaimról és látja rajtam a változást, kedvet kapott és múlt héten megpróbálkozott újból nyeregbe pattanni és ő is tekerni akar! Még egy ember, akit megfertőztem!