… még szerencse. Ugyanis kiderült, hogy rendszeresen túlterhelem magam...

Kezdjük az elején. Reggel volt megbeszélve a találka a fitneszteremben az edzővel, hogy felmérje jelenlegi állapotomat. Először is elhozta az új Beurer PM 45-ös pulzusmérőmet! Nagyon örülök neki!!!

A pulzustartomány, amiben dolgozhatok, 110-128. Gyaloglással kezdtük (6,5 km/h), ezzel nem volt gond, ezután a lépcsőzés jött. Kiderült, hogy már a második tízpercben felment 128 fölé a pulzusom és eddig, amikor edzettem, rosszul használtam a gépet. Vissza kellett venni a tempóból. A biciklizés jól ment, ott viszont túl alacsony pulzusszámon dolgoztam mindig. Levezetésképp egy negyedórás gyaloglás következett, aminél már csak 6 km/h-val tudtam a megfelelő pulzust produkálni… Hát, egyik szemem sír, a másik nevet. Nem fáradtam el úgy istenigazából, mint szoktam, ebből is kiderült, hogy máskor bőven túlléptem a határaimat. Viszont a futás… hát az eléggé veszélyben egyelőre. Hiszen a végére a gyaloglásból is vissza kellett vennem, hogy megfelelő tartományban tartsam magam… Én már futni szeretnék! De ez az egy órás edzés azt igazolta, hogy lehet, még kicsit korai. Azzal vígasztalom magam, hogy csak ideiglenesen, hiszen ha kitartó vagyok, márpedig az vagyok, 1-2 hónap múlva biztos már futva sem megy fel a pulzusom 128 fölé. Nagyon jó, hogy megcsináltuk a felmérést, közben az evésemről is kiderült, hogy rendszertelen. Már látom, hogy mik a hibák, amiket eddig elkövettem, és jobban oda tudok figyelni, hogy még hatékonyabb legyen a fogyásom.

Mindezek mellett vagy ellenére ha már egyszer elhatároztam, jövő vasárnap elmegyek arra a versenyre. De aztán egy ideig biztos nem.