Befejeztem a negatívoskodást és szenvedést. Lezártnak tekintem harcomat végleg a gyaloglással szemben: elfogadom, hogy most ez van és kiélvezem minden percét! Össze is foglalnám 10 pontban, miért is jó ez:
- Nem lesz mindig így, egyszer csak eljön az az idő is, amikor elkezdhetek futni, és ez az edző szerint csak pár hétről van szó!
- Az edzőm okosabb, mint én, tehát jobban tudja, mire van épp most szükségem.
- Szerinte az állóképességem még nem éri el azt a szintet és a pulzusom sem megfelelő ahhoz, hogy fussak.
- Olyan gyönyörű a felkelő napba belegyalogolni és nézni az ébredő természetet!
- A gyaloglás sokkal jobb még mindig, mintha a fotelban tespednék és/vagy a számítógép előtt ülnék :)
- Az elmúlt időszak bebizonyította, hogy így is fejlődök, még ha lassan is, de fejlődök!
- Nem köpöm ki a tüdőm edzés végére, viszont így is jó érzés lezuhanyozni utána.
- Mire eljutok odáig, hogy fussak, nem kell azon aggódnom, hogy kikészítem a szívemet vele.
- Lehet, hogy még visszasírom majd valaha a gyaloglást.
- Más lehet, annak is örülne, ha egyáltalán gyalogolhatna.
Hát, ennyi! :)
