Igaz, még nincs vége a napnak, de ha már leírom, hogy sikeresen megtartottam a gyümölcsnapot, kénytelen leszek betartani. Tegnapelőtt ugyanis ráálltam a mérlegre, és nem nagyon akar lejjebb menni a 70 kg alá. Úgy döntöttem, türelmes leszek, másfél hét alatt ne várjak csodára, de kicsit jobban odafigyelek a kalóriabevitelre. Ezt elősegítendő tegnap egy új konyhai mérleget is vettem magamnak, hátha nagyobb kedvvel fogom vissza magam, ha ilyen szép mérlegen mérhetem az ennivalómat. Összesen 3 narancsot, 3 banánt, és egy almát ettem ma. És mellé rengeteg vizet.

Reggel voltam futni is, ezzel sikerrel befejeztem  a második hétre szóló edzéstervemet! Csak szép türelmesen, haladok előre.

És amit még egy hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy amióta futók által írt blogokat olvasok, egyre érlelődik bennem a gondolat, hogy elmenjek egy rövidtávú versenyre. Hehe. Én, aki alig bírt az iskolában egy focipályányi kört lefutni. Ha sikerülne, nagyon büszke lennék magamra. Ja, és még valami. Szintén a futóblogokból merítettem, hogy holnapután bejelentkezem az ortopéd orvoshoz. Féltem a térdízületeimet és még egyébként sem kezdtem meg a hosszú edzéseket, csak amolyan 1 perceseket futok, hátha még nem késő megkérdezni, nem csinálok-e magamnak rosszat.

Büszke vagyok magamra, legyőztem a természetet, és a kb. 80 km/h-ás sebességű széllel szemben elmentem "futni". Azért csak idézőjelben, mert terveim szerint 6 hét múlva lesz az első alkalmam, hogy 20 percet fogok bírni egyfolytában. Egyelőre futás volt és séta felváltva. A mai nap kipipálva.

Amitől annyira féltem, hogy ki fog nézni, és mit szólnak hozzá az emberek, legyőztem. Egyrészt kb. 2 emberrel találkoztam mindössze az utcán, és amennyire láttam, azok sem engem figyeltek. Így legközelebb már bátrabban fogok nekivágni.

Erről sem feledkezem meg. A célom, hogy 3 hónap alatt 6-10 kg-ot leadjak a jelenlegi 70 kg-ból. Megkerestem itt orvosilexikon.hu/wrap.php , hogy a 167 cm-es magasságomhoz mennyi kalóriabevitelre van szükségem naponta ehhez. Úgy fest a dolog, hogy napi 1455 kalóriánál nem ehetek többet, ha hetente fél kilót le akarok adni. Nem túl szívderítő kilátások. Azt hiszem, muszáj lesz lejegyeznem a napi kalóriabevitelt.

A kezdő futóknak azt ajánlják, hogy hirtelen ne kezdjenek sokat futni, mert az balul sülhet el. Én az első heti programterv szerint haladok, ami annyit tesz, hogy tegnapelőtt fitneszteremben kardioedzésekkel indítottam, tegnap 30 perc folyamatos gyaloglást iktattam be (ami azért valljuk be, nem túl megerőltető még nekem sem), ám holnap nincs mese, el kell kezdenem az "igazi" futást. Első alkalommal lehet, nagyon karcsún hangzik, de nekem így is megerőltető lesz, mivel régen sem bírtam sokáig: 6x1 perc futás+2perc séta. Már alig várom, hogy kipróbálhassam az új cipőmet, és persze magamat.

Tudvalevő dolog, hogy ha hirtelen mindent meg akarok változtatni, abból semmi nem lesz. Így hát elhatároztam, hogy kis lépésekben fogom megvalósítani a tervemet, amihez először is elkezdtem életmód-blogokat olvasni, hátha kellő motivációt jelentenek a tervemhez. Nem kellett sokáig keresgélnem, hiszen van pár hasonló témájú blog  hál'istennek. Első lépésként lekoppintottam egy kezdő futóknak szánt edzésprogramot innen:

www.futas.net/cikkek/edzestervek/edzesterv-teljesen-kezdo-futoknak.php

Fentiek alapján készítettem egy menetrendet, hogyan is fog kinézni az első időszak, és ezt kitettem a hűtőre, hogy jól lássam mindig :)

Aztán találtam még itt is jó ötleteket:

www.webbeteg.hu/cikkek/sport_egeszseg/7466/kezdo-futok-hibai

Amit pedig a legjobban vártam: úgy gondoltam, a legjobb motiváció, ha veszek magamnak egy teljesen új futócipőt, amit ma hazafelé meg is cselekedtem, íme:

Ugye, szép? :)

Nincs más hátra, mint előre!

Úgy kezdődött minden, hogy öngyilkosságon gondolkoztam. Épp emiatt tavaly kórházba kerültem. Tulajdonképp hálát rebeghetek a magyar egészségügy kritikus állapotáért, hiszen én nem tettem semmi mást, mint elhatároztam, hogy azon kívül, amit a kórházban kapok, nem fogok mellé enni semmit, amit megtehettem volna, de mégsem tettem, így 4 hónap alatt 14 kg-ot sikerült leadnom a korábbi testsúlyomból. 61 kg voltam, amikor kijöttem.

Nem kell nagy matekzseninek lenni, hogy az ember kiszámolja, hogy azt a minimum kalóriát, ami ahhoz kellett volna, hogy valaki a súlyát megőrizze, nem kaptuk meg bent. Olyan is volt, hogy elég szörnyű látványt nyújtott maga a tányérra vetett valami is, hogy elmenjen tőle a kedvem. Pedig én nem vagyok válogatós, világéletemben az iskolában menzán nőttem föl.

Így tehát 2011-ben az a -14 kg nagyon jót tett az önbizalmamnak, és persze a terapeutám is hozzásegített, hogy utána gyógyszerek nélkül, viszonylag jól boldoguljak. De mint ahogy a nagy könyvben meg van írva, ahogy teltek a hónapok, úgy jöttek vissza a kilók is, az önbizalmam is kezdett elmenőben lenni. Nem hagyhattam magam újból a depresszió fogságába esni! Elkezdtem keresni, hogy mi lehetne a megoldás. Annyira megtetszett a többletsúly nélküli élet, hogy elhatároztam: életmód-változtatásra van sürgősen szükségem, és ennek jelenleg számomra a legkézenfekvőbb módja a sport beiktatása az életembe. Nemcsak ideiglenesen. A koplalások, fogyókúrák sose vezettek tartós eredményre, a kilók folyton visszajöttek.

Azért határoztam el a blogírást, hogy megmutassam: akárhány éves az ember lánya, sose lehet elég késő elkezdeni a testmozgást. Én egész életemben - közel 20 éve - ülőmunkát végeztem, sportolásom kimerült maximum néha a biciklizésben. Testnevelésből nem voltam jobb hármasnál, állandó súlyproblémával küzdöttem, a mozgáskoordinációm a szemem miatt nem mindig tökéletes. Így, ilyen "előélettel" nem egyszerű, de mégis megpróbálom megvalósítani az álmom, miszerint a depresszió már csak egy rossz emlék marad.